Sose legyél olcsó

Sokan beleesnek az olcsóság csapdájába. Ezzel akarnak versenyelőnyhöz jutni a piacon. Azt hiszik, hogy jól járnak vele.

Pedig csak megölik magukat! Miért? Mert az ár nem a kis- és közép vállalkozások marketing fegyvere. Hanem a nagyon nagy multiké. Ha árral marketingelsz, a TESCO nagyságú óriásokkal azonos versenypályán leszel kénytelen versenyezni. Velük találod szemben Magad.

Szerintem nem jó játék!

Miért ellenzem a kedvezményeket?

Sokan könnyedén adnak az áraikból kedvezményeket. De ez öngyilkosság! Azt gondolják, hogy „Most mit számít az két-három százalék kedvezmény? Szívesen megadom neki, ha ezért vásárol. Nem ezen múlik.”

Dehogynem, ezen múlik!

Tételezzük fel, hogy Olcsó János barátunk száz forintért adja a portékáját. És mondjuk kilencvenöt forint a költsége rajta. Öt forint, ami igazán megmarad neki nyereségnek.

Ha ad három százalék kedvezményt, a nyeresége hatvan százalékát azonnal odaajándékozta az ügyfélnek. Csak ezt így sohasem gondolta végig, és ezért könnyedén osztogatja a kedvezményeket.

Sőt, a nagybani vásárlóinak ‒ akik a bevétele nagyobbik felét adják ‒, akár több mint öt százaléknyi kedvezményt ad. És nem jön rá, hogy a bevétele nagyobbik felével veszteséget termel.

Hogyan lehet sok munkával sok veszteséget csinálni?

Ennél már csak a Bérczes István barátomtól kapott történet a bolondabb. Az egyik cégvezető ismerőse panaszolta, hogy a Gügye Elemér társa egyszer milyen őrültséget csinált. Mivel nem tudott rendesen számolni, adott ötven százalék kedvezményt az ügyfélnek. Ezzel kemény vesztséget okozott!

Amikor a társa kérdőre vonta, hogy mi a fenét csinált, Gügye Elemér barátunk csak nagy szemekkel nézett rá. Aztán így érvelt: „Nekünk van rajta kilencven százalék nyereségünk. Abból adtam ötvenet. Maradt még negyven százalék.”

A társa meg csak a fejét fogta! Igen, a beszerzési árra rátettek kilencven százalékot. Így, a mondjuk száz forintos beszerzési árral beszerzett árut, százkilencven forintért adták. Na, ennek a százkilencven forintnak az ötven százaléka kilencvenöt forint. Így a száz forintért beszerzett árut kilencvenöt forintért adták. Magyarán, minden eladott árun öt forint veszteséget csináltak.

Arról nem is beszélve, hogy Gügye Elemér barátunk összekeveri a nyereséget és az árrést. Az árrésük volt kilencven forint. Nem a nyereségük. Abból az árrésből kellett még fedezniük a cég minden költségét. A költségek levonása után a valódi nyereségük jó, ha tíz forint volt.

Ez ám a nagy üzlet! :)

Ahogy Szűcs Laci barátom szokta mondani, „A focit nem futásra játsszák, hanem gólra.”

Hogy készül a TESCO Gazdaságos termék?

Tudod, ha olcsó vagy, Te is és az ügyfeled is rosszul jár. Te úgy, hogy nem tudsz megélni. Egy idő után kénytelen leszel becsukni a boltot.

Az ügyfél meg azért fog rosszul járni, mert innentől kezdve azon fogsz dolgozni, hogy a termékedből, a szolgáltatásodból kivegyél mindent, amit csak lehet. Hogy a pénzednél legyél. Így ahelyett, hogy azon dolgoznál, hogyan tudsz egyre jobb terméket és szolgáltatást nyújtani az ügyfélnek, azon fogsz dolgozni, hogyan tudsz egyre rosszabb terméket és szolgáltatást nyújtani az ügyfélnek.

Ez egy vesztes-vesztes játék. És előáll a TESCO Gazdaságos!

Mára a TESCO Gazdaságos a magyar vásárlók számára azt jelenti, hogy olcsó és vacak. Nem is kellett már a vásárlóknak. Kénytelen volt leállni vele a TESCO. Itthon is és minden más országban.

Olyannyira, hogy Andy Yaxley, a Tesco Fresh Food kereskedelmi igazgatója azt mondta: „A vásárlók megkérdőjelezték a TESCO Gazdaságos márka minőségét, és kínosan érezték magukat, ha ilyen árut tettek a kosarukba.”

Ne akarj olcsó lenni! Ne akard, hogy a vásárlóid kínosan érezzék magukat! Adjál jó terméket! Nyújtsál magas minőségű szolgáltatást! És kérd meg az árát!

Érdekelnek további cégvezetői tippek is? Iratkozz fel ingyenesen a Hétzáró gondolatokra, és hetente érkeznek az e-mail fiókodba.

The post Árazás a cégben, avagy ne legyél távfutó focista appeared first on Seminar Consulting Old.