Rengetegszer hallottam már a következő panaszkodó mondatot cégvezetők szájából: „Én már annyiszor elmondtam nekik, mégse úgy csinálják.”
Ilyenkor aljas módon vissza szoktam kérdezni: „És hányszor írtad le?” Leírni csak egyszer kellett volna. Itt van a multik egyik nagy titka, hogy hogyan tudtak olyan nagyra nőni.
Leírták.
Tegnap beszélgettem az egyik ügyfelemmel. A világ egyik legnagyobb elektronikai újrahasznosító vállalatának a hazai cégét vezeti. Öt kontinensen, nyolcvan vállalattal dolgoznak. Hogyan tudtak ilyen nagyra nőni?
Leírták.
A cégvezető elmondta, hogy minden le van írva. Van antikorrupciós szabályzatuk, van etikai kódexük. Le van írva, hogy a hónap melyik napján, kinek, hová, milyen jelentést kell leadnia. Minden megbeszélésről írásos feljegyzés készül, és a többi…
Na, ezt érdemes „ellopni” a multiktól. Ha leírod a dolgokat, rengeteg fölösleges munkától szabadítod meg Magad.
Hogy ez sok munka? Igen. De egyszer kell csak megtenni. Utána már csak karban kell tartani.
Ha az utasításaidat írásban adod ki, te sem felejted el, meg az a kolléga sem, akinek kiadtad. Ráadásul nem lesz vita rajta utólag, hogy ki mit mondott, meg hogyan mondta.
Láttál már ilyen vitát, hogy „Miért tagadod le? Én tudom hogy elmondtam neked! Emlékszem rá! Nem igaz, hogy te nem emlékszel rá!” Az írásbeliség ezt is kiküszöböli.
Valamint kiküszöböli az érzelmi kilengéseket is. Szóban könnyen felemlegetik egy ősi szakma vonatkozásában a másik édesanyját a vitázó felek. Meg hogy ki kivel nemi közösüljön a szülei közül.
Az írásbeli kommunikációba az ilyen túlzott érzelmek, és egymás édesanyjának a romlott erkölcsei már nem kerülnek bele.
Ahogy a magyar közmondás is mondja: „Ha nincs leírva, nem igaz!”
Írd le! Hidd el, jól jársz vele!
Ha pedig kérdésed van, hogy a céged működési elveit meg folyamatait hogyan írd le úgy, hogy könnyen átadható legyen, használják a munkatársak a leírt anyagokat, és el is érjék a várt eredményeket, akkor gyere el a Bázis Műhelyekre»!
.
